1964. Szeptember 1-én jött világra Budapesten, a tiszti kórházban.
Édesapja, idősebb Szél Sándor katonatisztként, és édesanyja Szél Sándorné, (leánykori nevén Kovács Éva), a Mechanikai Művek gyári munkásaként dolgozott, hogy szeretetben és tisztességben felnevelhessék egyetlen fiukat, Törökbálinton. Az ifjú Sándor nem igazán kedvelte a bölcsődet, így édesanyja, és nagymamája, Piczer Julianna váltott műszakban gondoskodtak róla,nagypapájával együtt, melyben segítettek neki bácsikái és nénikéje is, Kovács György,és felesége, Évus, Kovács Imre, Panni és Kovács Ilona. Törökbálinton járt óvodába és általános iskolába (Törökbálinti Általános Iskola) is, ahol nagyon jól érezte magát. Ott is mindenki szerette és szívesen volt vele. Gimnáziumba már Budapestre járt. Szabadidejében imádott az unokatestvéreivel , Zolival, Andival,Danival, Dáviddal, Gyurival játszani, együtt lenni. Törökbálintot szerette legjobban, mert itt tapasztalta meg először a igazi család mibenlétét, A törődést, az összetartozást, a közös erőfeszítéseket, az önzetlenséget. Szeretett sportolni, különösen futballozni, amiben tehetségesnek is bizonyult. Drága apa! Sosem felejtjük el a közös élményeket, mint a biliárdozásokat, bowlingozásokat, a közös főzéseket, beszélgetéseinket. Sosem felejtük el, hogy mindenben számíthattunk rád, hogy mindig biztonságban érezhettük magunkat melletted, és szereteteddel létrehoztál egy boldog ,nagy családot. Rendkívüli ifjúkori fizikai erejét, kiegészítették átlag feletti szellemi képességei, melyek egyáltalán nem tették önelégültté vagy nagyképűvé, épp ellenkezőleg, alázatos és tisztelettudó férfivá érett, kinek legfontosabb jelszavai: a család, a szabadság és a szeretet voltak. 30 éves korára kiváló diplomát, a doktori címet, számos kitüntetést, mint Vitális Sándor nívódíjat kapott, rengeteget publikált, melyek az ország egyik legnagyobb vízépítő mérnökévé tüntették ki. Egyetemi évei végeztével 1 évig katonaként szolgálta hazáját, Taszáron, ahol az édesapja is szolgált. A VITUKI nem csak a munkahelyét ,mint a magyar vízgazdálkodás legnagyobb kutatóhelyét és legnagyobb információ bázisát jelentette számára, hanem az élete egyik fő célja és örömforrása is volt. Amikor megszűnt, megalapította a VITUKI HUNGARY Kft. Sok nagy lelki megrázkódtatás is érte életében, de mindig sikerült felülemelkednie rajtuk. Feleségével, Király Tímeával életet adott 3 fiának, Ádámnak, Balázsnak és Tamásnak, ami a legnagyobb boldogságot jelentette az életében. akiket feltétlen szeretetben és minden szellemi, lelki és anyagi támogatásban részesített, míg erejéből futotta. az akarat, a kitartás, a szorgalom, az alázat,a nemeslelkűség jellemezte őt. kiváló családapa volt. Vannak emberek, akik különlegesek, o is ilyen volt.Olyan volt, mint egy menedék, egy szikla, egy templom. Emberfeletti erővel gondoskodott a szeretteiről, meg az utolsó napjaiban is. Mindannyiunk lelkében most egyfajta üresség lakozik, semmi sem tudja kitölteni ezt az űrt, amit hagyott. Reméljük, latja azt ,mennyire hiányzik nekünk és igazi összetartó családként, mindent megteszünk továbbra is, hogy büszke legyen ránk. Olyan nehéz szembesülni azzal, hogy milyen apró, jelentéktelen dolgokon vitatkoztunk, de meg ezek is hiányoznak. Ádám fia kedvesét, Enikő saját lányaként szerette, sosem fogja elfelejteni, hogy milyen szeretettel állt hozza. Mindenben ugyanúgy gondolt rá is, gondoskodóan, élfogadóan. Mindent megtett, hogy o is erezze, milyen egy nagy, boldog család…És még néhány gondolat: Draga Sanyikám! A legjobb szívű, legönzetlenebb, legsegítőkészebb ember voltál ,akivel valaha is találkoztam. Minden bajban tudtunk rad számítani, minden problémát megoldottal. 27 év alatt, gyönyörű családot, otthont építettünk fel. Gyermekeink mellett, a legszebb ajándék voltál az életemben. Köszönöm, hogy a feleséged lehettem és már soha el nem múló fájdalom marad, hogy nem tölthetek veled több időt. Köszönöm, hogy erőssé tettél,hogy minden álmomat megvalósíthattam. Végtelenül büszke voltam rád ,a szakmai sikeredre is mindig. Villámcsapásként ért minket 2020 Szeptemberében, mikor megtudtunk, hogy súlyos beteg lettel, ami Magyarországon jelenleg is gyógyíthatatlan. Mégis megpróbáltunk egy nagyon új terápiás módszert, ennek klinikai vizsgálatába kapcsolódtunk be Németországban, Tübbingben. A tűlelésre nagyon sok reményt adott nekünk. Ahol nagyon különleges és magas színvonalú kezelést kapott és nem ezen múlt, hogy nem sikerült. A legújabb, legutolsó képalkotó vizsgalatok is visszaigazoltak, hogy 11 hónap után is lett volna meg időnk. Az utolsó percig híttunk benne, hogy sikerülni fog. Meggyőződésem, hogy a magyarországi, katasztrofális egészségügyi ellátás, szakmai gyengeség okozta Sanyikám vesztet, a lassúsága, hiányosságai miatt. Nagyon őrülünk, hogy utolsó óraiban és perceidben ott lehettünk veled és foghattuk a kezed! Szeretném megköszönni Sanyikám kezelőorvosainak : Dr. Brenscherer Györgynek, Dr. Alexander Golfnak, Dr. Saskia Biskupnak, akik reszt vettek Sanyikám kezelésében és külön szeretnem kiemelni és megköszönni Hidvégi Máté professzor úrnak, a rengeteg önzetlen szakmai segítséget, a rengeteg tanácsot, amivel utat mutatott. Ahogy küzdött Sanyikám életéért, nélküle soha nem jutottunk volna el idáig. Ezt sosem fogjuk elfelejteni. Vannak pótolhatatlan emberek, akiknek örökre megmarad a lénye, munkássága. Draga Sanyikám, nyugodj békében, emléked örökké élni fog a szívünkben.